Életrajz

Eredics Gábor népzenész, zenei szerkesztő, zenetanár, kultúraszervező Budapesten született 1955. augusztus 8-án. Egy soknemzetiségű Pest megyei faluban Pomázon nevelkedett. Alapfokú zenei tanulmányait a Szentendrei Zeneoktatói Munkaközösség, majd a Szentendrei Állami Zeneiskola zongora és harmonika tanszakain végezte 1962–73 között. Tanárai: Schmidt Jánosné, Szári Mihály, †Papp Tibor, †Frank Lajos voltak Középfokú zenei tanulmányait a budapesti konzervatóriumban, a Bartók Béla Zeneművészeti Szakiskola orgona-zeneszerzés tanszakán folytatta 1973–77 között. Tanárai †Virágh Endre – orgona, Lehotka Gábor – orgonaismeret, Szabó Zsuzsa, Kertész Lajos – zongora, Sz. Farkas Márta, Sólyom György - zeneirodalom, Sipos Éva – szolfézs, Tornyos György – zeneelmélet, Kocsár Miklós – zeneszerzés, összhangzattan voltak.

Felsőfokú zenei végzettséget, szakképzettséget a Pécsi Janus Pannonius Tudományegyetem Tanárképző Karán ének-zene népművelés szakon szerzett 1982-ben. Tanárai Tillai Aurél, Jobbágy Valér – karvezetés, Lányi Péter – zongora, †Kígyós Sándor – esztétika, Ujvári Jenő – művelődéselmélet, vezetéselmélet voltak. Diplomamunkájában a klasszikus zene és a népzene oktatásának sajátosságait, találkozási pontjait dolgozta fel.

Posztgraduális ösztöndíj keretében népzenei tanulmányokat folytatott a Belgrádi Egyetem Etnomuzikológiai Fakultásán 1981-ben. Konzulense Dragoslav Devič professzor volt.

1997–99 között a Budapesti Műszaki Egyetem Gazdaság és Társadalomtudományi Karán elvégezte a Közoktatási Vezető szakot. Konzulense Bábosik István volt.

Zenei tevékenység

Zenei életpályája kezdetén a zongora-, és orgonajátékhoz, különösen pedig Bach zenéjéhez és a kamara muzsikáláshoz vonzódott. Ezzel párhuzamosan egyre szorosabb kötődött a délszláv népzenéhez. Szentendrén, Pomázon, Budakalászon, Csobánkán – ahol felnőtt – a szerb családok máig megtartották nyelvüket, vallásukat, dalaikat, táncaikat, szokásaikat. Ehhez kapcsolódó élményei és származási motivációk hatására már ifjú korábban bekapcsolódott e zenekultúra tudatos megőrzésébe. Aktívan részt vett a Vujicsics Együttes megalakításában, melynek 1974-től napjainkig vezetője. 1978-tól az Országos Filharmónia működési engedélyének birtokában, gyakorlatilag változatlan zenekari tagsággal működik a zenekar. Megszámlálhatatlan hazai és külföldi koncert sikere, szakmai elismerések sora bizonyítja, hogy kiérlelt művészi koncepcióval – az autentikus népzene hagyományhű zenei feldolgozásával és igényes megszólaltatásával – magasrendű kamarazenei élmények hordozója, forrása az együttes.

Munkakörök

A népzene-, a néptánc-tudomány, a Táncházmozgalom korszakos eredményei a magyar néphagyomány elkötelezettjévé is tették. Az egykori Népművelési Intézetbe, majd jogutódjába a Magyar Művelődési Intézetbe került munkatársként. Itt 1982-2006 között foglalkozott a teljes hangszeres népzenei terület szakmai módszertani, oktatási kérdéseivel, kisebbségi vonatkozásaival. Eközben helyettesítő tanárként dolgozott a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán (1985), szerkesztőként a Magyar Rádió Zenei Főosztályán (1990–1992), zenei munkatársként a Pest Megyei Közművelődési Információs Központban (1994–1996) és óraadó tanárként a Magyar Táncművészeti Főiskolán (2000-2002).

A Váci Zeneművészeti Szakközépiskolában nevéhez köthető a tambura tanszak létrehozása (2001).1997-től a budakalászi, Kalász Művészeti Iskola megbízott -, 2002-től 2012-ig kinevezett igazgatójaként, a klasszikus zene és a népzene egymást gazdagító oktatási gyakorlatának kidolgozásán, megvalósításán dolgozott.

Jelenleg a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola Népzene Tanszékének tanára

Publikációk, szakmai tevékenység

Legfontosabb, – az oktatáshoz közvetlenül kapcsolódó – 18 esztendőt (1982–2000) felölelő munkája, az intézményes népzeneoktatás kísérleti tananyag kiadványainak a „Népzenei füzetek" sorozatnak a szerkesztése volt. A 24 kötetet számláló sorozat – Rajeczky Benjamin: A népzenekutatás története című tanulmányával indult el. A folytatás a fiatal kutató nemzedék több évtizedes munkájának, tapasztalatának eredményeit bizonyítják, korszerű szemléletű, hangzó melléklettel közreadott népihangszer-tanulást segítő példatárak, melyek az ujjrendet, vonózást, fogásokat, néprajzi, társművészeti vonatkozásokat, díszítések kivitelezésének törvényszerűségeit didaktikai felépítésben mutatják be.

1985-től a fiatal népzenész-generáció egyetlen hanglemezen való megjelenési lehetőségét a „Táncház-népzene" hanglemezpályázat jelentette, amelynek főszervezője és lebonyolítója volt, 1989-től a Táncháztalálkozók LP és 1993-tól 1999-ig CD lemezeinek szerkesztője és többnyire zenei rendezője. Mindezek mellett számos népzenei együttes és szólista hanglemezfelvételeinek is zenei rendezője, így a Kay Jag, Los Andínos, Vents d' Est, Ökrös, Zengő, Söndörgő, Fonó (Hegedős), Kárpátia, Kobzos Kiss Tamás, Écsi Gyöngyi, Palya Bea, Villő.

Az életrajzot összeállította: Szabó Zoltán [2014]

Párhuzamos életutak