Zalaváry Lajos

ZALAVÁRY LAJOS: CURRICULUM VITAE

Középiskoláimat kezdtem a gödöllői Premontrei Gimnáziumban, érettségiztem a miskolci Királyi Katolikus Fráter György Gimnáziumban, 1942-ben.

Beiratkoztam a Magyar Királyi József Nádor Műegyetem Építészmérnöki karára 1942-ben.

A műegyetem III. és IV. éves hallgatóival, - tanárainak egy részével Németországon át Dániában költöztem 1945-46-ban.

Tanulmányaim elvégzése után 1949-ben Építészmérnöki Oklevelet szereztem. 1948-ban felvételt nyertem az Építéstudományi Intézetbe, Janáky István műtermébe.

Az ÉTI két-részre váltása után (LAKÓTERV, KÖZTI) én Janáky István műtermével együtt a Kecskeméti utcai székházba, a KÖZTI székházba költöztem, így Jánossy Györggyel, Farkasdy Zoltánnal (személyes barátaim) úgyszólván ott a honfoglalók közé tartoztunk. Hármunknak alkalma volt a mester-tanítvány viszonyon túl a legszorosabb baráti közelségbe kerülni „Pista bácsival" Janáky vezetése mellett összeállt Jánossy-Farkasdy-Zalaváry együttessel a Janáky műterem ütőképes, szakmai csoportot jelentett. Talán részben ez is számításba jött, hogy Janáky István az akkori kiemelt beruházások közül a „legjelentősebbekre", a volt Királyi Várpalota és a Miskolci Műegyetem tervezésére a megbízást elnyerhette. Az egyetem tervezési-és feldolgozási munkáiba minket, mint munkatársakat bevont.

Ez az együttlét az ötvenes évek végéig tartott, utána mindhárman (Jánossyval, Farkasdyval) külön saját műtermünk élén végezhettünk munkákat.

1950-től óraadó tanár voltam a Weichinger Károly professzor úr vezette Középülettervezési Tanszéken és részt vettem építészhallgatók tervezési feladatainak „korrigálásában". Ebben az időben koptatta Gulyás Zoltán, Jurcsik Károly, Bajnai László, Erdős László, Vámossy Ferenc az egyetem padjait, akikkel közvetlen baráti viszonyba kerültem. A későbbiekben Gulyás Zolival (Kefivel), feleségével, Ecker Klárával (mindannyiunk Klárikájával), Jurcsik Károllyal (Karesszel) és családjával szoros barátság alakult.

1951-ben alapító tagja voltam a MÉSZ-nek (Magyar Építőművészek Szövetsége).

A MÉSZ mesteriskola elindításában és megszervezésében Janáky István (a Mesteriskola első igazgatója) mellett részt vettem, és a diákságot képviseltem, majd mesteriskolai oklevelet szereztem 1954-ben.

1948-1960 között Janáky István műtermében dolgoztam, munkáiban munkatársi, vagy társi viszonyban vehettem részt. A későbbiek során Janáky Istvánnal a legszorosabb kapcsolatot tarthattam, és a mester-tanítvány viszony keretei között értékes útmutatásaival és konzultatív tanácsaival volt segítségemre munkáimban egészen a KÖZTI-ben munkája közben bekövetkezett tragikus haláláig.

Ebben az időben bővült ki a műtermem Csontos Csabával és Dobozi Miklóssal, a diplomamunkájukat készítő fiatal építészaspiránsokkal, akiket Janáky úgyszintén barátságába fogadott. Amikor az élet rendje szerint ők is megalakították a vállalton belül a saját műtermüket, helyüket a két nagy reményekkel-teli tehetséges építész Zoboki Gábor és Turi Zoltán foglalta el. Velük a kilencvenes évek végéig dolgoztam együtt. Ebben az időben épült fel a Rákóczi úti Irodaház, melynek tervezésekor munkatársi viszonyban dolgoztunk együtt. Ez idő alatt tették ők első lépéseiket szakmai kibontakozásuk felé.

Szabadjon említést tennem, hogy a Kecskeméti utcai székházban, ebben a közel három évtizedben a legrangosabb és a legnagyobb tiszteletnek örvendő építészek dolgoztak, Dr Kotsis Iván, Rimanóczy Gyula, Dávid Károly, Lauber László, Gádoros Lajos, Árvé Károly, a fiatalabbak közül Szrogh György, Németh Pál, Ivánka András, Hofer Miklós. Jó érzéssel tölt el, hogy együttlétünk alatt mindannyiuk barátságába fogadott, de a legnagyobb megtiszteltetésnek azt vettem, hogy Kotsis Iván professzor úrral a Keszthelyi Festetics Kastély helyreállítási munkáiban együtt dolgozhattam.

Az első önálló munkám a Budapest II. kerületi Zsigmond téri lakóház volt, majd gyors egymásután ezt a feladatot több munka követte.